Szomorú, de a Lepoard alapból csak olvasni tudja az NTFS -t. Természetesen léteznek mindenféle megoldások arra, hogy írni is tudja, de ez akkor sem szép dolog. Tudom, tudom a megoldás nem triviális, linux alatt is sokáig csak read only támogatás volt, de azért nem megoldhatattlan a probléma.

Nem mintha ez a képesség alapvető szükséglet lenne, de jól jön, ha csatlakoztatok egy külső disket. A történet akkor igazán húsbavágó, ha BootCamp -et használunk. Alapvetően FAT32 -t javasol a Leo, viszont ha nagy diszkünk van, és adnánk kicsit többet a Windowsnak is, akkor jobb az NTFS.

Először a Paragon NTFS -el kísérleteztem. Mivel ez egy kernel szintű alkalmazás, telepítése újraindítást igényelt, és utána működött is szépen. Amikor viszont valóban nagy mennyiségű adatot akartam mozgatni NTFS -re, vagy Parallels -el indítottam BootCamp -es Windows -t, akkor sikerült párszor megfagyasztania az OSX -et.

Az ingyenes MacFuse + NTFS 3G, amire lecseréltem a Paragont, szépen bevált.

Fontolgattam egy ideje, hogy HDD -t cserélek az iMAC -ban. Ez sajnos nem úgy van ám, hogy ilyet hivatalosan lehet. Ha valaki nagyobb diszket akar, az cserélje le a Mac -jét egy nagyobbra, ami szó szerint nagyobb képernyőt, diszket, stb. jelent. Tiszta Amerika 🙂 Vagy ami még opcióként felmerül, az a külső diszk. Mivel én nem nagyon szeretem ha zúg az asztalon még egy plusz doboz, és azt is külön kapcsolgatni kell, utánajártam hogy miként lehet kicserélni az iMAC diszket.

Azt már tudom, hogy az Almáriumban végeznek ilyen kétes munkálatokat, de nekem nem volt kedvem elcipelni, otthagyni, fizetni, stb… Most már, tapasztalatokkal a hátam mögött, talán inkább mégis ezt javasolnám mindenkinek.

A csere első belegondolásra a következő lépésekből áll:

• Diszk beszerzés
• Régi HDD lementése az újra, amit FireWire -n vagy USB -n csatlakoztatok
• iMAC szétszerel, diszk kicserél
• Örülés

Lássuk tehát sorjában a kaland részleteit: Tovább »

Időközben ráébredtem a kutatók útvesztőjére, drámájára.

deviantart.com

Felsejlett előttem az a végeláthatatlan szamárlétra, amin fel kellene másznom ahhoz, hogy saját ötleteimet kutathassam.  A legtöbb emberben születésétől kezdve bele van építve valamilyen szinten az alkotni vágyás. Bennem talán még az átlagnál erősebben él az, hogy szeretnék létrehozni valami újat. Áthozni a nemlétből ebbe a világba gondolatokat, tárgyakat, bármit… Tovább »

HTC Universal

Dehogy akartam én overclockolni! A frissítés csinálta kérdés nélkül. (MDA -ról nagyon kockáknak)

Van egy ketyerém kb két éve. Eleinte telefonáltam is vele, most már leginkább olvasásra, videó nézegetésre, netezésre és térkép böngészésre használom.

A típusa T-Mobile MDA Pro (másnéven HTC Universal). Eredetileg WM5 -el szállították, később sokat cserélgettem rajta az oprendszert, de már több mint fél éve egy viszonylag stabil változat működött rajta. Az utóbbi időben elég gyakran eldobta a 3G -t, és csak reboottal lehetett ismét csatlakozni (miközben azt jelezte, hogy minden rendben…), ezért elhatároztam hogy felrakok egy rettentően új változatot… Tovább »

Atari 800XE

A számítógépekkel 93 -ban kezdtem el ismerkedni, ekkor kaptam bérmálkozásom alkalmával egy Atari 800XE számítógépet, bérmakeresztapámtól (Vida Zoltán). Ez valójában egy játékra kihegyezett gép volt, amibe kártyákon lehetett játékokat nyomni. Volt hozzá fénypuskánk és Joystick is, de sajnos a kártyákon kívül nem lehetett másképpen programokat tölteni bele. Kísérleteztem barkácsolással magnóra venni programokat és voltak is részeredmények, de elég küzdelmes volt (legalább annyira mint az Atari BASIC 🙂 … Tovább »

technofender.com

Születésem előtt kezdődött. Igazából nincs is eleje, hiszen már édesapám előtt is kezdődött valahol. Gyerekkoromban a tudomány lenyűgözött, és édesapám volt az, aki leginkább terelgetett ezen az úton. Ő úgy lett orvos, hogy biológus szeretett volna lenni, de lebeszélték róla. Talán maradt benne néhány szikra, ami átpattant rám, és lobogtatta a természettudományokat faló fáklyámat.

Úgy érzem viszont, hogy édesanyám volt a valódi értelmiségi a családban. Ő volt az olvasottabb. Mégis, apámban volt meg az különös képesség, hogy szivacsként magába szívott mindent amit látott – hallott, és ezt hatásosan vissza is tudta adni. Tudása inkább volt meggyőző mint alapos. Édesanyámnak a memóriája volt elképesztő, és ma is az.

Szóval az én legkedvesebb gyerekkori játékaim mind mind a természettudományokkal voltak kapcsolatban. Sok sok kísérletet terveztem és kiviteleztem akkoriban. Pl. kinn a fagyban hópelyheket vizsgáltam mikroszkóppal; tubifexeket próbáltam hibernálni mélyhűtőben, majd újraéleszteni a kisvonat egyenáramával; halakat tenyésztettem; új módszert dolgoztam ki a tubifexek tisztítására; vetélkedőket szerveztem a szobánkban…

Úgy tekintettem a Tudományra, mint az életnek értelmet adó gondolkodásmódra, csodálatos megoldandó feladatok tárházára. Jött az iskola, és jött az egyetem, és én még mindig abban hittem, kutató tudós leszek, aki hétről hétre izgalmas új felfedezésekkel gazdagítja a világot, segíti az emberiség evolúcióját.

Olvasmányaim a rengeteg mesekönyv után (már kicsifiúként könyvtárba jártam), rákaptam a sci-fi -re, és faltam Asimov, Lem, Clark, … könyveit. Leginkább azokat a sci-fi -ket kedveltem, amikben a tudományos vonal volt az erős. Ahol extrapolálták a jövőkutatók vízióit a távoli, csillagkalandorok idejébe.

Az egyetem nem volt nehéz. A kollégiumi élet is tetszett. Viszont alig volt pénzem. Elkezdtem dolgozni. Először mindenféle nagyszerű alkalmi munkákat, mint pl. borítékolás, szabadtéri koncert után szőnyegek összeszedése, marhabiléta lézergravírozása…

Folytatás következik…