technofender.com

Születésem előtt kezdődött. Igazából nincs is eleje, hiszen már édesapám előtt is kezdődött valahol. Gyerekkoromban a tudomány lenyűgözött, és édesapám volt az, aki leginkább terelgetett ezen az úton. Ő úgy lett orvos, hogy biológus szeretett volna lenni, de lebeszélték róla. Talán maradt benne néhány szikra, ami átpattant rám, és lobogtatta a természettudományokat faló fáklyámat.

Úgy érzem viszont, hogy édesanyám volt a valódi értelmiségi a családban. Ő volt az olvasottabb. Mégis, apámban volt meg az különös képesség, hogy szivacsként magába szívott mindent amit látott – hallott, és ezt hatásosan vissza is tudta adni. Tudása inkább volt meggyőző mint alapos. Édesanyámnak a memóriája volt elképesztő, és ma is az.

Szóval az én legkedvesebb gyerekkori játékaim mind mind a természettudományokkal voltak kapcsolatban. Sok sok kísérletet terveztem és kiviteleztem akkoriban. Pl. kinn a fagyban hópelyheket vizsgáltam mikroszkóppal; tubifexeket próbáltam hibernálni mélyhűtőben, majd újraéleszteni a kisvonat egyenáramával; halakat tenyésztettem; új módszert dolgoztam ki a tubifexek tisztítására; vetélkedőket szerveztem a szobánkban…

Úgy tekintettem a Tudományra, mint az életnek értelmet adó gondolkodásmódra, csodálatos megoldandó feladatok tárházára. Jött az iskola, és jött az egyetem, és én még mindig abban hittem, kutató tudós leszek, aki hétről hétre izgalmas új felfedezésekkel gazdagítja a világot, segíti az emberiség evolúcióját.

Olvasmányaim a rengeteg mesekönyv után (már kicsifiúként könyvtárba jártam), rákaptam a sci-fi -re, és faltam Asimov, Lem, Clark, … könyveit. Leginkább azokat a sci-fi -ket kedveltem, amikben a tudományos vonal volt az erős. Ahol extrapolálták a jövőkutatók vízióit a távoli, csillagkalandorok idejébe.

Az egyetem nem volt nehéz. A kollégiumi élet is tetszett. Viszont alig volt pénzem. Elkezdtem dolgozni. Először mindenféle nagyszerű alkalmi munkákat, mint pl. borítékolás, szabadtéri koncert után szőnyegek összeszedése, marhabiléta lézergravírozása…

Folytatás következik…