Egy barátom kinn volt nemrég California-ban és sok kockázati tőke befektetővel találkozott, startup meetupokon meg előadásokon vett részt. Csalódva jött vissza. Úgy látta, hogy a szilíciumvölgyben nem történik értékteremtés. Amiért pénzt adnak most a tőkések, az a userszám. Teljesen mindegy hogy a userszám mitől nagy (lásd YO esetét), nagyon könnyen odaadnak pár milliót és szakértelmet, hogy egy egy ötletet vonzóvá tegyenek annak néhány nagy cégnek, aki usereket vásárol (Google, FB, Amazon, …). Amikor ezek megveszik a usereket, jól jár majdnem mindenki, csak éppen érték nem jön létre.

Az információs korszak magasztosságát méltató munkák az Embert fogyasztónak tekintik. Akiről feltételezik, hogy jól létét, szabadságát a gazdasági jól lét okozza. Pedig nagyon sokan, sokféleképpen bizonyították azt hogy ez tévedés (hogy csak egy klasszikust, Maslow-t említsem).

A liberális piacgazdaság azt is feltételezi, hogy az emberek szabadon döntenek. Az igazság az, hogy az emberek többsége nem gondolkodik megfigyelésein, illetve nem keresi gondolatai eredetét, ezért fel sem ismeri azt, amikor kényszerből cselekszik és dönt (általában…).

Én azt tapasztalom, hogy a technológia nem összeköt, hanem szétválasztja az embereket. A technológia fejlődés nemhogy több időt és szabadságot adna, hanem egyre több embert csábít a nem gondolkodás – tehát a kisebb szabadság irányába.

A „The Second Machine Age” c. könyv azt taglalja, hogy egy olyan kor vár ránk, ahol a gépek már nemcsak az izomerőt cserélik le hatékonyabbra, de a gondolkodást is. Ez sokkal nagyobb változást fog eredményezni, mint a gépek korábbi térhódítása. A könyvben szó van az Instagram és a Kodak történetéről. A másfél éves Instagramot (aki egy csapat fejlesztővel egy sokadik fotó appot fejlesztett amit rengetegen kezdtek el használni) 1 milliárd dollárért vette meg a Facebook, és néhány hónappal később ment csődbe a Kodak, aki csúcskorában 145 00 embert foglalkoztatott és még akkor sem ért tized ennyit sem…

Erről a jövőről szól ez a cikk és videó is: Humans need not aply

Létezik egy másik jövő is, aminek szintén van esélye kifejlődni és számos jele van annak, hogy ebbe az irányba is fejlődik a világ. Ezt is sokan jósolják, jeleit kutatják.

Ez a jövő a nulla növekedés – zárt hurok gazdaság modelljére épül, hiszen egy zárt rendszerben (mint a bolygónk) a végtelen, exponenciális növekedés nehezen értelmezhető (pl. a technológia iparnak olyan fontos nyersanyagok a mostani ismereteink szerint elég gyorsan el fognak fogyni: ezüst (12 év), cink (15 év), nikkel (30) év. Ami működhet: zárt rendszerek, nulla szemét és méreg kibocsátással, 100% újrahasznosítással…

Ebben a jövőképben az emberek egyre inkább az alternatív, kis közösségek vagy egyének által nyújtott szolgáltatást, terméket választják és nem a globalizáltat. Ezt mutatja már az Uber, az AirBnb sikere.

Ebben a jövőben újra értékké válik annak tudása hogy a szabadon gondolkodó egyén miképpen tudja megőrizni egészségét, nevelni gyermekét, konfliktust feloldani, fűszeres vagy veteményeskertet fenntartani. Ehhez szép lassan idomulni kezd a közoktatás, az egészségügy és a jogrendszer is…

Igen, nagyobb a szakadék a vagyonosak és a szegények között mint bármikor a történelemben, de ez nem vezet stabil civilizációhoz, ez a trend meg fog fordulni (vagy lassan, vagy összeomlásszerűen).

Minden döntés, egyéni vagy szervezeti, választ a lehetséges jövük közül.

Peter Drucker:

„Az egyetlen dolog a jövővel kapcsolatban, amiben biztosak lehetünk, az az, hogy másmilyen lesz. A jövőt megjósolni olyan, mint kihajtani az országútra éjszaka, lámpa nélkül, miközben a hátsó ablakon nézünk csak ki. A jövő megjósolásának legjobb módja az, ha elkezdjük létrehozni.”